Agatha Christie

A világ minden pontján Agatha Christie néven ismert írónő Agatha Mary Clarissa Miller néven született 1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai Torquay-ban, Devonshire grófság egy tengerparti városkájában.

Apja az amerikai Frederick Alvah Miller, anyja az angol Clarissa Margaret Boehmer. Nővére (Margaret Frary Miller) tizenegy, míg bátyja (Louis Montant Miller) tíz évvel volt idősebb nála.
A testvérei és közte lévő nagy korkülönbség miatt Agatha tulajdonképpen egykeként nőtt fel. A kor szokásainak megfelelően otthon nevelkedett s a tanulás mellett rengeteget olvasott. Korai irodalmi élményei közé tartoztak Carroll, Defoe, Dickens, Verne és Dumas művei.
1901-ben meghalt az édesapja. Édesanyja körülbelül egy évig egy helyi leányiskolába járatta, ahol algebrát, nyelvtant és fogalmazást tanult.
1906-ban Párizsba utaztak, ahol egy ottani intézetben Agatha – többek között – irodalmat és filozófiát tanult. Közben zongorázott és énekelt mert arra vágyott, hogy operaénekesnő, mégpedig Wagner-énekesnő legyen. Hangja azonban nem volt elég erős és félénksége miatt iszonyodott a nyilvános szerepléstől.
Archibald Christie hadnaggyal Angliában ismerkedett meg. Nem sokkal később eljegyezték egymást, és tizennyolc hónappal később, 1914 karácsonyán összeházasodtak.
Az első világháborúban Archibald vadászrepülőként szolgált, Agatha pedig kórházi ápolónőként dolgozott. Később áthelyezték a gyógyszertári részlegbe, ahol alapos és pontos ismereteket szerzett a különféle gyógyszerekről és mérgekről.
Ekkoriban kezdte írni első regényét (A titokzatos styles-i eset), amelyet 1920-ban adtak ki. Ez volt az a történet, amelyben a nagyközönség megismerhette a kissé excentrikus belga detektívet, Hercule Poirot-t.
Poirot az agymunka híve, a logika, de még inkább a pszichológia mestere. Vagy a bűncselekmény motivációja érdekli, vagy a bűnöző, illetve az áldozat lélektana. Mivel az emberéletet szentnek tartja, szenvedélyesen kutatja fel, és leplezi le a gyilkost. Szentül hisz saját zsenialitásában. Mániákusan imádja a rendet, a szimmetriát, a tiszta áttekinthető dolgokat.
A háború után a fiatal pár Londonba költözött. Archibald egy banknál helyezkedett el, Agatha pedig otthon maradt. 1919-ben megszületett a család egyetlen gyermeke, Rosalind.
1926-ban meghalt imádott édesanyja, és ettől Agatha teljesen összeomlott.
Sajnos férje nem tudta megérteni a feleségében bekövetkezett változást: először más karjaiban keresett vigaszt, majd Rosalind hetedik születésnapján bejelentette, hogy válni akar.
Ez már sok volt az egyébként is meggyengült idegrendszerű Agatha-nak, aki 1926. december 3-án eltűnt a világ szeme elől, és 11 napig semmiféle életjelet nem adott magáról. Valójában az észak-yorkshire-i Harrogate termálszállodájában élt. Mrs. Neele-nek hitte magát, és nem tudta, hol van. Amikor a hosszan tartó pszichiátriai kezelés után ismét talpra állt, belevetette magát a munkába.
Agatha és Archibald Christie 1928-ban hivatalosan is elváltak. Az egyedülállóvá vált nő még ebben az évben elindult keletre, hogy pihenjen, és új élményeket szerezzen. Utazásának első állomása Bagdad volt, ahonnan továbbutazott az ősi Urba. Itt ismerkedett meg a tizennégy évvel fiatalabb régészasszisztenssel, Max Mallowan-nel, akivel 1930 szeptemberében össze is házasodtak. Az írónő nappal általában a férje munkájában segédkezett, éjszaka azonban újabb és újabb gyilkosságokat agyalt ki. Ugyanebben az évben jelent meg az első Miss Marple-regény, a Gyilkosság a paplakban. A történet egy elképzelt falu, St. Mary Mead helyi erkölcseiről szól, de jól jellemzi az egész vidéki angol társadalmat.
Miss Marple egyébként igazi vénkisasszony. Minden bűncselekményt analógia, hasonlóság, párhuzamok segítségével old meg. Szerinte csak a körülmények változnak, az emberi természet nem. Miss Marple akkor is egy nagyvárossá növelt St. Mary Meadet lát maga körül, ha kiruccan kis falucskájából. Az emberek mindenhol egyformák, s egy öreg kisasszony a világ bármely pontján talál egy fotelt, amiben kötögethet.
A II. világháború elején Agatha lánya, Rosalind hozzáment Hubert Prichard-hoz. 1943-ban megszületett közös gyermekük, az írónő egyetlen, és rajongásig szeretett unokája, Mathew. Egy év múlva a kisfiú édesapja elesett a háborúban. Rosalind másodszor is férjhez ment. Második férje, Anthony Hicks a szanszkrit nyelv ismeretével bűvölte el anyósát.
1956-ban Agatha megkapta a Brit Birodalmi Rend parancsnoki fokozatát (Max hat évvel később kapta meg ugyanezt), majd 1971-ben Mrs. Mallowant lovaggá ütötték (férjét három évvel korábban érte ugyanez a megtiszteltetés). Ekkoriban helyezték el az írónő fényképét a Nemzeti Portégalériában; az osztrák Oscar Kokoscka portrét festett róla, és viaszmása bekerült Madame Tussaud londoni panoptikumába. Bár nem hagyta el magát, egészsége évről évre romlott. Végül 1976. január 12-én békében és csendben távozott az élők sorából.
Termékeny élete során írt bűnügyi könyvei a XX. század első harmadába repítenek vissza bennünket. Olyan életszerűen írja le az akkori angol életformát, hogy az olvasó teljesen megfeledkezik a XXI. század „civilizált” világáról, amelyben tombol az erőszak, fröcsög a vér, és az a nyerő, ha egy krimiben a lehető legfélelmetesebb vagy különlegesen brutális dolgok történnek.
Agatha Christie rengeteg gyilkosságot és rablást agyalt ki, könyveiben mégsem találkozunk a fentebb említett szörnyűségekkel. Nála – hála jó neveltetésének, tájékozottságának, és élénk fantáziájának – nem az elkövetés módján, hanem az indítékon, és a gyilkos személyének megtalálásán van a hangsúly. Könyveinek cselekménye általában bonyolult, mégsem fedezhetünk fel bennük egyetlen következetlenséget sem.

Műveivel nem csupán az olvasókat, hanem a mozifilmek és színházi előadások szerelmeseit is meghódította. Sőt, a Christie-regények filmváltozatait is valóságos sztárparádé jellemzi. Csak néhány név a sok közül: Elizabeth Taylor, Geraldine Chaplin, Kim Novak, Tony Curtis, Bette Davis, Angela Lansbury, David Niven.