María keserű sóvárgással idézi fel a képtelen szélsőséges háromszögkapcsolat részleteit: a határtalan örömöt amellyel a testi gyönyört az újdonság erejével ható intimitást felfedezte valamint azt a mindent elsöprő cinkos szenvedélyt amellyel a festészetnek átadták magukat. E túláradó törékeny boldogság felvillanásait végül beárnyékolja a féltékenység és a három művészpalánta tehetségének elvesztegetése.
