Carol Shields

Az Illinois-i Oak Parkban született és nevelkedett egy nagyon védett, nagyon fehér, konzervatív és vallásos környezetben. Korai tanulmányait halott férfi írókról elnevezett iskolákban végezte s azon töprengett, hogy miért nincsenek élő, női írók. Itt kezdődhetett, hogy megkérdőjelezte a világon a férfi dominanciát. Már négyévesen olvasott és írt, így mindenki azt jósolta, hogy író lesz, ő azonban filmszínésznőnek álmodta magát. 1953-ban került az indianai Hanover College-ba ahol korábban nem tapasztalt nyitottság várta. Egész addigi életében nem látott fekete és ázsiai embert, nem ízlelt fokhagymát és sosem hallotta a „szar” szót. Ismerte azonban a szép, köszönő levelek stílusát, tudott udvariasan utasítani és kesztyűt-kalapot viselt, mint ahogy a középosztálybeli hölgyektől az elvárható volt. 1957-ben ösztöndíjjal került Angliába, az Exeteri Egyetemre, ahol aztán teljesen kinyílt számára a világ. Itt ismerkedett meg Donald Shields kanadai mérnökhallgatóval, későbbi férjével is. Még ebben az évben Magna cum laude végzett történelemből és pedagógiából. Legidősebb gyermeke John Douglas 1958-ban született, húgai, Anne Elizabeth ‛59-ben, Catherine Mary ‛62-ben, Margaret Lorin ‛64-ben és Sara Ellysin ‛68-ban követték őt. „Soha nem lettem volna író az anyaságom nélkül. Csodálatos, hogy tanúja lehettem személyiségük kialakulásának, fejlődésének. A gyermekeim új ablakot nyitottak a világra” – nyilatkozta 2008-ban. Férje bátorítására iratkozott be a torontói egyetem újságírói kurzusára, második gyermeke születésekor. Egy itt írt rövid történettel, - melyet megvásárolt a CBC , - kezdődött hivatalos írói pályája. A 60-as évek elején Angliában éltek, itt a Storyteller című utazási magazinban jelentek meg írásai. ‛78-ig Ottawában éltek, ekkoriban verseket írt. Két kötete jelent meg, s miközben kanadai irodalomból mesterképzésen vett részt az egyetemen, egy kis lapnál vállalt otthon végezhető munkát. A költészet adta a gyakorlatot ahhoz, hogy végre hozzáfogjon regényt írni, - ez lett az Apró szertartások. Nem ez volt az első próbálkozása. Írt már egy detektívregényt, mely soha nem jelent meg. Három kiadónak is elküldte, de mindenhonnan udvarias elutasító leveleket és tanácsokat kapott. Ez ösztönözte a további munkára és újra próbálkozott. Az Apró szertartások írása nagyon könnyen ment, és ahogy beküldte a kéziratot, azonnal elfogadták. Azon a héten, amikor betöltötte a 40-et értesítést kapott, hogy kiadják a regényét, megjelentetik egy tanulmányát és egy évre Franciaországba költöznek. Első regénye tehát 1976-ban jelent meg és elnyerte a Kanadai Szerzők Szövetségének díját. A franciaországi év alatt újabb regényt írt, The Box Garden címen, ez ’77-ben jelent meg. Visszatérte után kreatív írást tanított az egyetemen, közben írta újabb könyvét, a Véletlenül-t. 1980-ban Winnipegbe költöztek, s a Manitoba Egyetem angol tanszékén először tanársegédként tanított (1982-92), majd docens lett. 2000-ben, nyugdíjba vonulásakor Professor Emerita címet kapott. Negyedik regénye után novelláskötetei jelennek meg, majd színdarabokat ír. Legismertebb könyve melyért Pulitzer díjat is kapott, a The Stone Diaries. 1998-ban mellrákot diagnosztizáltak nála és 3 évnyi túlélést jósoltak az orvosok a kemoterápia után. Ekkor nyerte el a Guggenheim Társaság alkotói ösztöndíját Angliába, ahol új regényén, a Hacsak-on dolgozott , és kérték fel Jane Austin életrajzának megírására. Norah, gyere haza! a magyar címe utolsó, tizedik regényének, mely az írónő leginkább nyíltan feminista könyve és rengeteg díjat nyert. Felkérést kapott, hogy színdarabot írjon belőle de a munkát már nem tudta befejezni, 2003 nyarán elhunyt.