Vlagyimir Vojnovics

Az utolsó fél évszázad orosz prózájának egyik legfontosabb művelője a tadzsik Dusanbe-ban (akkor Sztalinabad) született szerb származású apa és zsidó anya orosz nemzetiségű gyermekeként. Zűrzavaros gyermekkorát kalandos ifjúkor követte. Iskolából az 1., 4., 6., 7., és 10. osztályt végezte el különböző helyeken, majd volt falusi pásztor, ács és repülőgép szerelő, 4 évig katona is. A kazah szűzföldeken dolgozva kezdett novellákat írni, végül Moszkvában kötött ki. Felfedezi, hogy egyik példaképe, Jaroslav Hašek Svejkjében név szerint szerepel egyik őse vagy névrokona, Emil Woinovich von Belobrerka gyalogsági tábornok, titkos tanácsos, az osztrák akadémia levelező tagja, a császári és királyi hadilevéltár igazgatója. Tehát – már csak ezért is – meg kellett írnia az „orosz Švejk”-ként emlegetett regényét. Hazájában nem volt esélye a megjelentetésnek, szamizdatban terjedt és jutott ki nyugatra. Az írót ettől kezdve üldözték. ’73-ban a cenzúrát gúnyosan elítélő nyílt levelet írt Szolzsenyicin védelmében, ekkor kizárták az Írószövetségből sőt, megpróbálták megmérgezni is. 1980-ban hagyta el a brezsnyevi Szovjetuniót, megfosztották állampolgárságától, amit Gorbacsovtól kapott vissza. Egyetemre csak emigrációja idején került, amikor a princetoni egyetemen előadóként működött. A Bajor Művészeti Akadémia és a Szerb Tudományos Akadémia tagja. Manapság megosztja idejét München és Moszkva között. Magyarul megjelent könyvei: • A kucsma Geopen 2005 • Ivan Csonkin közlegény élete és különleges kalandjai Gabo 2005 • Moszkva 2042 Gabo 2006 • Monumentális propaganda Gabo 2006 Forrás: www.jogazda.sk www.wikipedia.org