„A kilencvenes évek elején történt mindez, a húszas éveimben, amikor is egy Daicheng nevű helyen laktam, közel Sanghajhoz. Egy szempillantás alatt elillantak a kilencvenes évek, és az életem húszévesen olyan volt, mint valami vég nélküli bolyongás egy labirintusban” – kezdi történetét a már harmincas Lu Xiaolu. Érettségi után a pimasz és merész, költői ambíciókkal megáldott fiúra nem vár kecsegtető jövő a kínai kisvárosban. El kell döntenie, hogy beletörődve elfogadja-e a magafajtának rendelt sorsot, és munkás lesz, vagy kitapossa a saját útját. Kelletlenül engedelmeskedik, és beáll robotolni a helyi szacharingyárba, ám a sokféle, küszködő vagy csak a munkát megúszni akaró sorstárs között nem igazán vonzó számára, hogy megfeleljen a gyári hierarchia szabályainak. Az ő lázadásokkal, büntetésekkel, flörtöléssel tarkított alkalmazkodási kísérletein keresztül rajzolódik ki egy sajátos világ: a 90-es évek változófélben lévő Kínája, és bontakozik ki egy korszak regénye.
Lu Nei (1973) generációjának egyik legtehetségesebb, számos díjjal kitüntetett írója. Egyebek között volt gyári munkás, bolti eladó, üzletkötő, raktárvezető, rádióbemondó és kreatív igazgató. Az én Babilonom korai műve, híres regénytrilógiájának első darabja, amelyből sikeres mozifilm és tévésorozat is készült.
