Az Egyes szám, első személy ezúttal nem száraz nyelvtani kategória, hanem Murakami Haruki új novelláskötetének sokatmondó címe. Nyolc remekbe szabott történetet rejt egyes szám első személyben elmesélve. A meg nem nevezett narrátor magányos, már nem fiatal ember, aki hol nosztalgikusan tekint vissza a gyerekkorára, fiatalságára és felnőtté válására, rég elillant kapcsolatokon, szerelmeken, veszteségeken, halálon merengve, máskor bizarr történetet mond el úgy, mintha magától értetődő valóság lenne. S hogy ez az elbeszélő maga a szerző-e, vagy valaki más, azt döntse el az olvasó, miközben elmerül a különös hangvételű, hol bölcs, hol szeszélyes, finom érzékletességgel megírt történetekben, amelyekből persze nem hiányzanak a világhírű japán íróra jellemző csavarok sem.
Vannak szerzők, akik tükröt tartanak a világnak, Murakami Haruki írásaiban a tükör kaput nyit a mögötte rejlő talányos univerzumra. Hogy hol is van pontosan ez a titkos tartomány? Bennünk, emberekben, az életünkben, múltunkban, jelenünkben, emlékeinkben, álmainkban és vágyakozásainkban. Vagy ahol megtaláljuk, ezt is ránk bízza, ahogy szokta.
A Geopen Kiadónál megjelent művei:
Szputnyik, szívecském!, Kafka a tengerparton, A határtól délre, a naptól nyugatra, Birkakergető nagy kaland, Világvége és a keményre főtt csodaország, Norvég erdő, Kurblimadár krónikája, Tánc, tánc, tánc, 1Q84 trilógia, Miről beszélek, amikor a futásról beszélek, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, Köddé vált elefánt, Férfiak nő nélkül, Hallgasd a szél dalát / Flipper, 1973, Sötétedés után, Különös könyvtár, A kormányzó halála I. Láthatóvá váló ideák, A kormányzó halála II. Változó metaforák, Egyes szám első személy
