Murakami Haruki 1982-ben az írói mesterséget választva eladta a dzsesszbárját, és hogy megőrizze kondícióját, futni kezdett. Egy évvel később már végigfutotta az Athén-Marathon távot, és ma, számtalan triatlonnal, versennyel, tucatnyi regénnyel a háta mögött, érzi, hogy a sport legalább olyan hatással van írói munkásságára, mint az erőnlétére. A feljegyzésekből, beszámolókból, elmélkedésekből és visszaemlékezésekből álló naplóból megtudhatjuk, hogyan készült négy hónapon át a világhírű japán író a 2005-ös New York City maratonra, hogyan került a tokiói Jingu Gaien parkból a bostoni Charles River partjára, ahol nem tudta felvenni a versenyt a fiatal lányokkal. A rendszeres sport ürügyén nincs hiány témában: felidézi, hogyan lett író, számba veszi legnagyobb sikereit és csalódásait, lemezgyűjtő szenvedélyét, örömeit, hogy ötvenen túl is javítható a fizikai teljesítmény, majd a szembesülést, hogy az emberi erő bizony fogy. Az egyszerre szellemes, humoros, komoly és bölcs memoár igazi meglepetéseket tartogat nem csak a szerző regényeiért rajongó olvasóknak, de még a hosszútávfutás profi bajnokainak is.
A Geopen Kiadónál megjelent művei:
Szputnyik, szívecském!, Kafka a tengerparton, A határtól délre, a naptól nyugatra, Birkakergető nagy kaland, Világvége és a keményre főtt csodaország, Norvég erdő, Kurblimadár krónikája, Tánc, tánc, tánc, 1Q84 trilógia, Miről beszélek, amikor a futásról beszélek, A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei, Köddé vált elefánt, Férfiak nő nélkül, Hallgasd a szél dalát / Flipper, 1973, Sötétedés után, Különös könyvtár, A kormányzó halála I. Láthatóvá váló ideák, A kormányzó halála II. Változó metaforák, Egyes szám első személy
