„Itt semmi épkézláb nem fog összeállni, hiszen az élet nem az értelemhez illeszkedik, hanem az emberi lelkek színvonalához.”
Sokat bírnak az orosz nők. Ők a háborús hátország szótlan hősei, a hagyományok csöndes átmenekítői az öröknek hitt szovjet korszakba, ők tartják a lelket a rászorulóban, szeretnek, megértenek, tűrnek, remélnek. Túlélnek. Akkor is, ha belehalnak a sorsukba. Ahogy Jelena Csizsova hősnője, a kis faluból Pétervárra származó Antonyina. Az egyszerű lány gyorsan elkábul a jó beszédű nagyvárosi férfi szép szavaitól. Miután „úgy marad”, mindenét odaadná, hogy jól nevelje a kislányát. A tervteljesítéses verseny lázában égő ötvenes években egyedül álló anyaként persze alig tud lépést tartani az átlaggal, így rábízza magukat a társbérletben élő három öregasszonyra, a nagyikra, akik aztán felnevelik Szüzannocskát. Az ő rideg, letűnőben lévő, vagy épp megújuló, történelmi fordulatokat és apró örömöket rejtő, tragikomikus világukról szól ez a megrendítő, hittel és reménnyel áthatott, a 21. századba átívelő történetfüzér.
Jelena Csizsova tősgyökeres és tipikusan szentpétervári regényíró. Lélektani érzékenységgel megírt, feltáró hangvételű, gyakran népmesei elemeket is felhasználó történetei elsősorban női sorsokról szólnak. Az immár magyarul is olvasható Nők férfi nélkül című művéért 2009-ben a rangos orosz Booker-díjjal tüntették ki.
